Köszönet az EGO Project együttes tagjainak, akik hozzájárultak, hogy főszereplői legyenek ennek a blognak, és ígéretet tettek, hogy beavatnak a csapat legintimebb pillanataiba is! Mivel meredeken vágtatnak felfelé, még idejében meg akarok kapaszkodni.

Stílusukat tekintve a „nu metal” kategóriába sorolnám őket, de én nem értek hozzá, hallottam ezt a kifejezést, megtetszett, használom. 

A névsor parádés: A Beloberk testvérek, Beló1 Pityu és Beló2 Zsolti a ritmusszekcióban, AZ a Jung Norbi a hathúroson, átellenben Puccer Úr Zoli szaggat, a Torok pedig Kiss Zoli, aki többek között Maidnem Iron is. Hehe.

Nem vagyok rock-spíler, de a jót felismerem. Márpedig amit ők csinálnak, az nagyon horzsol (köszönet a kifejezésért bárkinek, akitől valaha hallottam). A sok unalmas, egykaptafa zenekar között annyira üdítőek, hogy Grammy díjakat vizionálok. Persze csak a Mötley mellett. Bocs, slácok! Ők nem csak mondják, tényleg letépik a fejünket a koncerteken. Ma kb. kilencszer hallgattam meg az Itthon vagyok c. nótájukat. Nagyon korrekt. Lehet, hogy beállítom csengőhangnak. 

Mint megtudtam, a Jungnak 10-ből 9és félszer pasi akar a szoknyája alá nézni, hord-e alatta alsónadrágot. Ő azt állítja, autentikusan viseli, de ezt a következő bejegyzésre kiderítem. Ahogy azt is, min vigyorognak folyamatosan koncertek közben. Lehet, hogy kérek belőle én is.

A mai cukiság: Puccer és Norbi magázódnak. :)

Kedves naplóm, mára ennyi. A következő alkalommal megpróbálok bejutni egy próbájukra.

A fotót Erikától nyúltam, köszi! :)